A szenátusban megalakították a szakbizottságokat. Verestóy Attila, a szenátus titkára kiemelte, hogy a többségi párt, a Front magatartása etikus volt, vezető szerepet kapott néhány bizottságban az RMDSZ. A kisebbségi jogokat védő emberjogi szakbizottságban Szőcs Géza szenátor alelnök lett, az oktatásügyiben pedig Demény Lajos lett az alelnök. A munka, szociális ellátás szakbizottságának Kozsokár Gábor, az állampolgárok panaszaival foglalkozó szakbizottságnak pedig Hosszú Zoltán lett az elnöke. Hajdú Gábor és Fazakas Miklós az új alkotmány kidolgozásának bizottságában vesz részt. /Béres Katalin: A szenátusi szakbizottságon méltányos kisebbségi képviselet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
1990. július 10.
A Romániai Magyar Kisgazdapárt Csíkszeredában nemrég tartott vezetőségi ülést. Memorandumot szerkesztettek és azt eljuttatják a kormányhoz. Igazságos és méltányos az 1947-es státus quo visszaállítása, hangsúlyozzák, a törvénynek ki kell terjedni a kaszálók és erdők rendezésére, ugyanúgy rendezni kell a Csíki Magánjavakat is. Az ülést a Kisgazdapárt elnöke, Búzás László elnök vezette, részt vett Király Károly tiszteletbeli elnök is. Búzás László elnök kitért arra is, hogy az RMDSZ-szel való kapcsolat nem különösebben szoros, ritkán kapnak meghívást az RMDSZ megbeszéléseire. A Kisgazdapárt Borbély Ernő személyében képviselteti magát a parlamentben is. /Béres Katalin: A tehén nálam, a széna a gazdaságnál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./
1990. július 26.
Király Károly a vele készült beszélgetésben leszögezte: az elmúlt hónapokban a társadalmi feszültségeket humánus módon kellett volna levezetni, nem erőszakkal. Bizonyos erők, kormányképviselőkkel együttműködve, el akarják téríteni az országot a demokrácia útjáról. Ezek az erők jelen vannak a képviselőházban is. Egy ártatlan javaslat kapcsán, hogy a hirdetések jelenjenek meg magyarul is, heves elutasítással reagáltak a parlamentben és a sajtóban is. Veszélyeztetik a román államot, hangzott egyre többször. Király Károly a parlamentben elutasította a vádaskodást, mondván, nem tartják tiszteletben az emberi méltóságot, a milliós lélekszámú kisebbség létét meghatározó elvárásokat. Adrian Motiu azzal vádolta Király Károlyt a parlamentben, hogy másképpen beszélt Budapesten, de azt is felrótták neki, hogy gyakran járt Budapestre. Motiu szerint a kisebbségek külső sugallatra cselekednek, és ez sérti a román állam érdekeit. Király tiltakozott Motiu vádaskodása ellen. A kisebbség elleni uszítás folytatódik. Helytállás szükséges, hangsúlyozta Király Károly, nem megfutamodás. /Béres Katalin: Beszélgetés Király Károllyal, a szenátus alelnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24., 25., 26./
1990. szeptember 29.
Király Károly szenátor szept. 26-án a parlamentben megkérdezte, miért tekintett el a kormány a megyei prefektúrák kinevezésénél a lakosság nemzetiségi összetételétől Szatmár, Bihar, Máramaros és Kolozs megyékben? Király Károly megjegyezte, nem telik el nap a parlamentben, hogy ne támadják a magyarságot. /Béres Katalin: Kérdések és válaszok a szenátusban, = Romániai Magyar Szó, szept. 29./
1990. október 6.
A szenátusban Király Károly előző heti interpellációjára /miért tekintett el a kormány a megyei prefektúrák kinevezésénél a lakosság nemzetiségi összetételétől Szatmár, Bihar, Máramaros és Kolozs megyékben / adott válasz kitért arra, hogy Kovászna, Hargita és Maros megyében mennyi a magyar tisztviselők száma. Király Károly figyelmeztetett: kérdése más megyékről szólt, ahol egyetlen magyar képviselő sincs a prefektúrában. Erre nem kapott érdembeli választ. Radu Ceontea a csíki vonatokon uralkodó állapotokról beszélt, ahol szerinte magyarok zaklatják a román utasokat. A jelenség felszámolására, hangzott a válaszadásban, negyven személy őrködik ezentúl ezeken a vonalakon az utasok biztonságára. /Béres Katalin: Csíki vonatokról a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./
1990. november 16.
Vajon miért gyűlöl bennünket oly szenvedéllyel ez az ember, vetődött fel önkéntelenül Romulus Vulpescu szenátor felszólalását hallgatva. Romulus Vulpescu szenátor a szenátus ülésén kijelentette: sem ő, sem népe nem hajlandó tovább tűrni a bukaresti magyar nyelvű tévéadást, ezért megszüntetését javasolta. A magyar nem világnyelv, őt ez az adás egyáltalán nem érdekli. Elég lenne területi hatósugarú adás Kolozs, Hargita és Kovászna megye számára, melyeket úgyis a magyarok tartanak megszállva, jelentette ki a szenátor. Diadalmas nevetés is hangzott a szenátor felszólalása után. /Béres Katalin: Sötét pillanat a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./
1990. november 26.
Nov. 26-án a képviselőházban már harmadszor hangzott el támadás a tévé magyar adása ellen. Most egy Prahova megyei képviselő tiltakozott az adás románokat rágalmazó adás ellen. Konkrét példa most sem hangzott el, amint az előző esetekben sem. Az ülésen Valeriu Butulescu képviselő cáfolta a Romania Mare súlyos sértéseit, kijelentvén, hogy nem magyar és nem cigány, a felesége sem az. Hozzátette, hogy miért lett volna ez bűn. /Béres Katalin: Kurta-furcsa ülés a képviselőházban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./
1991. január 29.
A szenátusban Vasile Ion szenátor, Buzau megyei orvos interpellált, követelve Kincses Előd ügyvéd elleni eljárás megindítását. A szenátor azt állította, hogy Kincses Előd aktívan részt vett az 1990. márciusi eseményekben, nyíltan buzdította a magyar lakosságot erőszakos románellenes cselekményekre. Kincses Előd a felelősségre vonás elől Magyarországra menekült és ott kiadott egy könyvet Marosvásárhely fekete márciusa címmel, melyet a Népszabadság közölt folytatásokban. Másnap Markó Béla szenátor intézett interpellációt, tiltakozva a Front-csoport beadványának uszító hangneme ellen. A sorozatos megfélemlítések miatt ezer és ezer Maros megyei magyar hagyja el lakhelyét és az országot. Bizonyítékok vannak arra, hogy Kincses Előd pozitív szerepet játszott a marosvásárhelyi eseményekben, ennek ellenére többször halállal fenyegették és más magyar nemzetiségűekkel együtt őt is diszkreditálni akarják. Markó Béla kérdést intézett a kormányhoz és a főügyészhez: A marosvásárhelyi jelentésből kitűnik, hogy a rendőrség azonosíthatta volna az igazi vétkeseket, beleértve a rendőrség, a hadsereg egyes tagjait is. Miért mellőzték a Maros megyei RMDSZ által előterjesztett dossziékat? Miért nem vizsgálták ki Ioan Judea ezredes és Ioan Scretiu tartalékos ezredes, volt megyei alelnök és mások szerepét a marosvásárhelyi eseményekben? Miért bízták a vizsgálatot a helyi szervekre, amelyek maguk is szerepet játszottak a történtekben? Ezután Mihail Iurcu szenátor Tőkés László püspök ellen interpellált, kifogásolva, hogy a püspök néhány nap múlva Budapesten, a Várban beszédet fog mondani az erdélyi művészek kiállításának megnyitóján. Miért járult hozzá a kormány ahhoz, hogy újra elhagyja az országot , hátha megint az ország érdekei ellen fog beszélni? Iurcu szenátor a továbbiakban tiltakozott az ellen, hogy Tőkés László könyvét /Temesvár ostroma 1989, Budapest, 1990/ mégis behozták az országba. /Béres Katalin: Három interpelláció a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29., Markó Béla interpellációja: Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./
1991. február 17.
Kozsokár Gábor Kovászna megye RMDSZ-szenátora jogászként meghökkentőnek tartja a letartóztatásokat a kézdivásárhelyi rendőr, Agache ügyében. 1989. dec. 22-én a népharag lett úrrá. Sok ember gyűlt össze, nem egy ember ölte meg a rendőrt, aki előzőleg rengeteg visszaélést követett el. Emberölés vádjával letartóztatni egyes embereket, amikor egy egész tömeg fordult szembe a diktatúra képviselőjével, elfogadhatatlan, mondta. /Béres Katalin: Letartóztatások Kézdivásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./
1991. február 21.
Az állampolgárságról szóló törvényt a többség megszavazta. Az RMDSZ ellene szavazott. Eckstein Kovács Péternek az RMDSZ nevében előterjesztett módosító javaslatát nem vették figyelembe. Eckstein Kovács Péter kifejtette: a törvényben pozitív eleme, hogy elismeri a kettős állampolgárságot. Akik 1989 előtt elvesztették állampolgárságukat, egy kérés alapján visszaszerezhetik. Az RMDSZ-nek viszont fenntartása van az állampolgárság visszavonását illetően. A most megszavazott törvény szerint ugyanis az állampolgárság visszavonható, ha az illető cselekedetével a román állam érdekeit sérti. Ez nagyon általános megfogalmazás. /Béres Katalin: Elismeri a kettős állampolgárságot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./
1991. május 21.
Az RMDSZ törvényhozói máj. 21-én tiltakozásul kivonultak mind a képviselőház, mind szenátus üléséről a tárgyalt törvénytervezetek kisebbségellenes jellege miatt. A szeparatizmusról szóló vitánál Vasile Mois szenátusi alelnök ülésvezetőként vétett az elnök funkció ellen, amikor gúnyosan sorolta, mit akar a magyar kisebbség a szeparatizmussal: enklávét, külön vonatokat, szeparált villamosokat? Verestóy szenátor megpróbált e szerencsétlenül megfogalmazott törvénytervezeten javítani, végül azonban be kellett jelentenie: erre a törvényre szükség van, azonban már a kezdő cikkely a politikai stabilitást a nemzetbiztonság feltételei közé sorolja. A 2. cikkely szerint minden állampolgár kötelessége támogatni a nemzetbiztonsági szolgálatot. A szeparatizmus az a bélyeg, amelyet mindig rá lehet sütni a magyarság önállósulási kísérleteire. Mivel az RMDSZ semmilyen érvelése nem használt, azért az RMDSZ-frakció tiltakozásul kivonult a szenátus üléséről. /Béres Katalin: Miért vonult ki a szenátusból az RMDSZ-frakció? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./ A képviselőházi ülésen Bárányi Ferenc terjesztette elő a háborús veteránok és hadirokkantak segélyezésének jogszabályát, beleértve: vizsgálják meg, miként lehetne a román katonákkal együtt harcoló hajdani magyar katonákat is segélyezni. Erre elítélő nyilatkozatok özöne volt a válasz. Petre Turlea, Mircea Cretu, Dan Capatina hevesen tiltakoztak, bűnösnek nevezte a magyar katonákat. Az RMDSZ nevében Borbély László tiltakozott a magyarság kollektív bűnösségének hangoztatása ellen, hozzátéve: ha ilyen hangnemben folyik a vita, az RMDSZ kivonul az ülésről. Ekkor hangzott el két-három Front-képviselő szájából, hogy "menjetek ki az országból is." A hangnem durva volt, Baciu Severin leteremtette Domokos Gézát, s feltette a kérdést, miként lehet az, hogy a román parlamentben ül. Ekkor Borbély Ernő dühösen kiáltotta: "Szégyellje magát a parlament!" Ezután az RMDSZ képviselői elhagyták az üléstermet. Egyórás szünetet tartottak. Dan Martian képviselőházi elnök elítélte a közbekiáltókat, ugyanakkor Borbély Ernőt is a képviselőház megsértéséért. A magyar képviselők visszatértek, majd a törvényjavaslatot megszavazták, egy kivétellel, András Imre voksolt ellene. A másik, a nemzetbiztonságról szóló törvényjavaslat újból feltüzelte a kedélyeket. Dorin Staicu képviselő feltette a kérdést Virgil Magureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatójának, mi történt Berevoiestinél, ahol a Securitate iratait megtalálták. Magureanu szerint munkatársainak régi szekusdossziékat kellett volna elégetniük, de ezt inkább elásták. /Román Győző: Magyarok kimenetele ? Magureanu bejövetele. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./
1991. június 4.
A Washingtonban működő Erdélyi Magyarságért Kulturális Alapítvány meghívására az Egyesült Államokban járt Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Összesen 16 előadást tartott Torontótól Houstonig, Los Angelestől Washingtonig. Az erdélyi magyar kultúra sajátos helyzetéről beszélt. Az előadások után mindig beszélgetésre került sor. Amerikai magyar emigrációs körök, egyletek, alapítványok vendége volt. Költőként is fogadták, volt, ahol verseiből olvastak fel. Markó elmondta még, hogy Petre Roman miniszterelnök amerikai látogatása nem volt hivatalos, ezért a visszhangja is szűkebb volt. Petre Roman sok kérdést kapott, a magyar kisebbség helyzetére vonatkozóan is. Az ezekre adott válaszokat egyáltalán nem tartották kielégítőnek. Az amerikai visszhangot itthon megpróbálták kozmetikázni. /Béres Katalin: Magyarok az Óceánon túl. Beszélgetés Markó Béla író-szenátorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
1991. június 6.
Újabb hosszú vitát eredményezett az Alkotmányozó Bizottság ülésén az anyanyelv használatának engedélyezése az igazságszolgáltatásban, adott tájékoztatást Király Károly, a szenátus alelnöke. Több román képviselő, köztük Dan Martian képviselőházi elnök is az anyanyelv használatának engedélyezése mellett volt, Alexandrescu Barladeanu, a szenátus elnöke viszont határozottan ellenezte, aki nyíltan a Vatra Romaneasca álláspontjára helyezkedett. Minősíthetetlenül viselkedett és cinikus volt Ion Gavra. A vitában végleges megoldás nem született. /Béres Katalin: Beszélgetés Király Károllyal, a szenátus alelnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./
1991. június 13.
Szőcs Géza, az RMDSZ politikai alelnöke, a szövetség szentátusi csoportjának vezetője elmondta, hogy jún. 10-én találkoztak az ellenzéki pártokat tömörítő Demokratikus Konvenció és a kormány képviselői. A konvenció szerint az új kormánynak egy független személyiség legyen a miniszterelnöke. Petre Roman kormányfő ezt nem tartotta elfogadhatónak. Szőcs Géza beszámolt arról is, hogy az Alkotmányozó Parlament Állandó Bizottságában megdöbbenve tapasztalta: előzőleg konszenzusra jutottak abban, hogy az anyanyelv használatának jogát biztosítják, mégis visszakerült a vagy szócska a szövegbe, ami azt jelenti, hogy elegendő, ha a kisebbségek számára biztosítják az anyanyelv megtanulásának jogát /és nem anyanyelven való tanulást!/. /Béres Katalin: A házelnökök konszenzusra törekedtek. Beszélgetés Szőcs Gézával, az RMDSZ politikai alelnökével, a szövetség szentátusi csoportjának vezetőjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./
1991. június 21.
Az Alkotmányozó Gyűlésen az elsöprő többség a kisebbség javára szavazott. A vita idején Alexandru Barladeanu köszöntötte az Európa Tanács részéről érkező vendégeket Frits Hondius vezetésével. Neves alkotmányjogi szakértőkről van szó, akiket érdekelt a kisebbségekre vonatkozó tézis. /Béres Katalin: Az Alkotmányozó Gyűlés asztalán: az utolsó öt tézis. Az elsöprő többség a kisebbség javára szavazott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./
1991. június 27.
Domokos Géza, az RMDSZ elnöke és Verestóy Attila szenátor, a szenátus titkára jún. 27-én Iliescu elnökkel és az oktatási miniszterrel tárgyaltak. Domokos Géza meglepetéssel értesült arról, hogy az oktatási rendelettervezet készült, amely szerint a nemzetiségi iskolákban kötelezővé teszik a nemzetiségi iskolákban a történelem és a földrajz román nyelvű oktatását. Domokos Géza arról is értesült, hogy Szatmár, Kolozs, Bihar és Szatmár megyékben a megyei prefektúrák az igényelt magyar helyeket egyharmadára csökkentették. Mindezek miatt felkeresték Iliescu elnököt. Domokos a megbeszélés során kitért a többi ügyre is, így a nemzetbiztonsági törvénynél a szeparatizmus meghatározására. Iliescu elnök azt válaszolta, hogy fölveszi a kapcsolatot a kormánnyal és az oktatási miniszterrel. A miniszter azt az utasítást adta a megyei tanfelügyelőségeknek, hogy a 18 magyar tannyelvű iskolának maradjon meg a status quoja, azokban ne indítsanak román osztályokat. Verestóy Attila, miután megtudta, hogy több megyei tanfelügyelő, így Victor Dragoiu kolozsvári tanfelügyelő megtagadta a rendelkezés végrehajtását, újból tárgyalt a miniszterrel. /Béres Katalin: Az RMDSZ magas szintű megbeszélés-sorozata iskolaügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29-30./
1991. július 10.
Borbély László, az RMDSZ Maros megyei elnöke reagált Kincses Előd levelére. A főügyész - szóban - cáfolta, hogy Kincses Előd ellen vizsgálat indult. A Maros megyei RMDSZ 53 oldalas angol nyelvű dokumentációt küldött el az európai fórumokhoz Kincses Előd ártatlanságáról, Markó Béla szenátor pedig interpellált Kincses Előd ügyében, de kitérő választ kapott a főügyésztől. Verestóy Attila Ulpiu Mihai Popa Cherecheanu legfőbb ügyészhez írt levelében kérte, tisztázza Kincses Előd ártatlanságát, ez különösen fontos a sajtóban megjelent gyalázkodó cikkek miatt. /Borbély László: Válasz egy levélre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10., Verestóy Attila: Levél Románia Legfőbb Ügyészéhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./ Kincses Előd levele: 672. sz. jegyzet. Markó Béla interpellációja: Béres Katalin: Három interpelláció a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29., Markó Béla interpellációja: Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./
1991. július 20.
Gheorghe Stefan oktatásügyi miniszter a parlamentben az egyik interpelláló képviselőnek válaszolva ismertette, hogy jelenleg a középiskolákban és egyetemeken 4000 besszarábiai diák ösztöndíját vállalta a minisztérium, ezenkívül más minisztériumok is ajánlottak fel ösztöndíjakat, így a Romániában tanuló moldovai diákok száma lassan eléri az 5000 főt. Borbély László két kérdésben interpellált. A marosvásárhelyi professzorok nyugdíjaztatásával kapcsolatban Stefan miniszter azt válaszolta, hogy a nyugdíjazott professzorok számára konzultánsi professzori minőséget ajánlottak fel. Azonban a professzoroknak már nem lesz külön szobájuk és egyéb lehetőségeik is korlátozottak. A magyarság számára a professzorok nyugdíjaztatása különösen fájdalmas, mert az utánpótlás nem biztosított. Borbély László másik interpellációjában kérte, hogy a minisztérium időben küldje meg a külön beiskolázási számokat a szaklíceumoknak és szakiskoláknak. Kérte továbbá, hogy ahol nagy számban jelentkeznek magyarok, indulhassanak külön magyar osztályok. /Béres Katalin: Négyezer besszarábiai ösztöndíjas. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20-21./
1991. augusztus 13.
A Hargita és Kovászna megyéből magukat elüldözöttnek valló állampolgárok meghallgatására alakult bizottságnak titkosan kell kezelni információit, ennek ellenére a bizottság elnöke a Curierul National napilapban már közölt adatokat. Azt mondták, hogy ez a közvélemény nyomására. A bizottság tagjai között van Csiha Kálmán szenátor és Takács Csaba. Az utóbbi csoportosította, hogy mit sérelmeznek az "elüldözöttek": az 1989. decemberi agresszív cselekedeteket a karhatalmi erők, a székházak ellen. Ilyen cselekmények más megyékben is voltak. A másik sérelmezett jelenség az oktatás. Tudni kell, hogy az utóbbi öt évben 450 román tanárt helyeztek Hargita megyébe és mindössze 30 magyar pedagógust. A román tanerők természetesnek vették, hogy a magyar gyermekek románul tanulnak. A román értelmiségiek azt sérelmezték, hogy magyarokat is kineveztek vezető állásokba, amelyeket eddig ők töltöttek be. Takács Csaba azt szorgalmazza, hogy a vizsgálatot terjesszék ki a többi megyére, mert sok sérelem éri más megyékben a magyar nemzetiségűeket, de problémáikkal nem foglalkozik bizottság. /Béres Katalin: Fölleben a titok fátyla. Az "elüldözöttek" jeremiádja az okokról nem regél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./
1991. október 28.
A parlament okt. 28-i ülésén az RMDSZ képviselői konkrét érvekkel, adatokkal cáfolták a vádaskodásokat a Hargita és Kovászna megyéből állítólag elüldözött románokról készített jelentés folyatódó vitájában. Amint megszólalt egy RMDSZ-képviselő, a többiek verték az asztalt, kiabáltak, alig hagyták szóhoz jutni. A román képviselők indulatosan támadták a magyar kisebbséget, például Gheorghe Dumitrascu: "Kossuth a román nemzet gyilkosa, olyan mint Eichmann Izraelnek." Agatha Nicolau: "A magyarokat nem érdekli az általuk ortodox templomok felé dobott kő íve." Romulus Vulpescu: "Vezessék be a katonai diktatúrát két megyében, számolják fel a magyar tévét." Ioan Bogdan "A magyar kisebbség viselkedjen úgy, ahogy kell." Dumitru Pop: "A magyarok tele vannak nemesi gőggel." Dan Carpatina /Román Nemzeti Egységpárt/ képviselő a magyarok románellenességét a kiegyezésig vezeti vissza, innen vezet az út szerinte a Magyar Autonóm Tartományig és ez erőszakos cselekedtek formájában máig húzódik. A képviselő erőszakos elmagyarosításról is beszélt. Mircea Cretu /RNEP/-képviselő szerint a bécsi döntés után a románságot súlyos sérelmek érték, ha teret engednének, akkor ez most is bekövetkezne, csak egy új Hitler kell hozzá. Hajdú Gábor RMDSZ-szenátor a bekiabálások közben adatokkal, dokumentumokkal cáfolta a jelentést. Markó Béla RMDSZ-szenátor válaszolt Mihai Teodorescu azon kijelentésére, hogy nem létezik egyetlen magyar sem, akit etnikai okokból bántalmaztak volna. Tiltakozik Maros megye lakossága nevében, mondta, tiltakozik Sütő András nevében, aki 1990. márc. 19-én egy gyilkossági kísérlet nyomán elvesztette egyik szemét, a ludasi állomáson bántalmazott magyar gyermekek nevében, a Görgény völgyében megvert magyar értelmiségiek nevében, a lista nagyon hosszú, nem akarja folytatni, nehogy izgatással vádolják. Romulus Vulpescu író-szenátor nagy tapsot aratott magyarellenes kirohanásaival, általános pusztítást kívánt elrendelni mindennel szemben, ami a romániai magyar szellemiséghez, identitáshoz tartozik. Kozsokár Gábor RMDSZ-szenátor kimondta, hogy a jelentés meghamisítja a valóságot. A többi magyar képviselő is cáfolta a jelentés alaptalan vádaskodását. Pop Dumitru elsősorban Tőkés László és Szőcs Géza ellen intézett dühödt kirohanást. Az ülésről Román Győző és Béres Katalin tudósított. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./ Amint a Vasile Mois, a szenátus egyik alelnöke kijelentette, hogy a "román méltóság ellen követtek el gyilkossági merényletet Erdély összes megyéjében", Romulus Vulpescu szenátor a rádió és televízió magyar adásának megszüntetését követelte, amivel nagy tapsot aratott. Javasolta a két megye kétnyelvű helységneveinek betiltását és szorgalmazta, hogy a kétnyelvűséget sehol, semmilyen formában ne engedélyezzék. Domokos Géza, az RMDSZ elnöke javasolta a jelentés külföldi terjesztését. Ez a jelentés önmagát vádolja, a benne foglalt gondolkodásmódot, ezzel lejáratják Romániát. A katonai közigazgatásra és a magyar adás eltörlésére vonatkozó javaslat ma már Dél-Afrikában sem fordulhat elő. /MTI/
1991. november 4.
A román parlament folytatta a Hargita és Kovászna megyéből elüldözött románokról szóló jelentés megvitatását. A román képviselők, elsősorban a Nemzeti Megmentési Front és a Románok Nemzeti Egységpártja tagjai, szélsőséges hangnemben támadták az RMDSZ-t, a katolikus, református és evangélikus egyházakat. Petre Turlea az elsők között támadta az RMDSZ-t, Mihai Teodorescu szenátor kifogásolta, miért énekelték a templomban a magyar himnuszt. Bajcsi Ákos RMDSZ-képviselő névre szólóan cáfolta a Hargita-Kovászna jelentést /például: a jelentés szerint Tanasét elüldözték, valójában ma is Kézdivásárhelyen dolgozik/. Ion I. Bratianu durvaságban igyekezett túltenni a Román Nemzeti Egységpárt néhány szenátorán, ordítozott. Nagy Benedek képviselő a jelentésnek a magyarság kollektív bűnösségére vonatkozó részét utasította vissza. Többen követelték az RMDSZ betiltását, Szőcs Géza és Tőkés László elleni vizsgálat megindítását. /Béres Katalin: Tovább a Golgotán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./ Az általános vádözön után Bárányi Ferenc RMDSZ-szenátor rámutatott arra, hogy sem a királyság, sem a vasgárdista, sem a kommunista rezsim alatt nem sértették meg és nem alázták meg ennyire a magyar kisebbséget. Romániában nem albérlők vagy bérlők vagyunk, hanem társtulajdonosok, mondta, hozzátéve, hogy e figyelemelterelő kampány mögött a lemondott miniszterelnök, Petre Roman áll. /MTI/ Kerekes Károly képviselő hangsúlyozta, hogy amikor a romániai magyarság elleni offenzíváról van szó, akkor csaknem teljes a nemzeti egység. A jelentés az egész magyar nemzetet bűnösnek mondja. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ A parlamenti ülést közvetítette a televízió, a nézők végre hallhatták az RMDSZ-képviselőket is. /A székelylakta megyék "ügye". = Magyar Nemzet, nov. 6./
1991. december 17.
Kozsokár Gábor Kovászna megye RMDSZ-szenátora jogászként meghökkentőnek tartja a letartóztatásokat a kézdivásárhelyi rendőr, Agache ügyében. 1989. dec. 22-én a népharag lett úrrá. Sok ember gyűlt össze, nem egy ember ölte meg a rendőrt, aki előzőleg rengeteg visszaélést követett el. Emberölés vádjával letartóztatni egyes embereket, amikor egy egész tömeg fordult szembe a diktatúra képviselőjével, elfogadhatatlan, mondta. /Béres Katalin: Letartóztatások Kézdivásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./
1992. február 12.
A parlament két házának együttes ülésén elfogadta a Hargita-Kovászna jelentést. Ioan Gavra egységpárti képviselő a rá jellemző agresszív hangon beszélt. Javasolta: foglalják határozatba, a parlament kérje a hatóságoktól, vizsgálják ki a magyar szélsőséges csoportok románellenes cselekedeteit, az elüldözöttek pedig részesüljenek kárpótlásban. Vasile Mois, a szenátus alelnöke azt követelte, hogy a parlament ne csak tudomásul vegye a jelentést, hanem foglaljon állsát ebben a kérdésben. Lépjn az igazságszolgáltatás is. Az RMDSZ parlamenti csoportja nevében Tokay György kifejtette, hogy ez a jelentés alkotmányellenes, diszkriminatív. A jelentés nem más, mint nem ellenőrzött vélemények tömege. Vasile Vacaru szanátor kérte a hozzászólások felfüggesztését és a határozati javaslat megszavazását. Kérését elfogadták. Az RMDSZ ellenszavazata mellé tartózkodással és ellenszavazattal a liberális és parasztpártiak is felsorakoztak. Kozsokár Gábor szenátusi alelnök a történtekről kifejtette: a megbeszéléseken ő végig hangoztatta, hogy enek a határozatnak nincs semmiféle jogosultsága. /Béres Katalin: A Har-Kov jelentés epilógusa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15-16./ Az RMDSZ parlamenti csoportja közleményben tiltakozott ezen határozat ellen, mert ebben a magyarságot kollektív bűnösként akarják a vádlottak padjára ültetni. Diszkriminatív az a döntés, hogy csak két megyére terjedt ki a vizsgálat. Tiltakoztak továbbá azért, mert többségi határozattal megakadályozták az RMDSZ ellenvéleményének a parlament elé terjesztését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./
1992. február 21.
A szenátusban Vasile Vacaru szenátor újból kirohant Tőkés László püspök ellen, megkérdezve, milyen minőségben ad interjúkat külföldi lapoknak, milyen alapon avatkozik Románia politikai életébe, meddig lehet még tűrni "az ő Messiás-Sátán ügyleteit, buzdításait törvényeink lábbal tiprására." Meddig tűrik a román nép elleni durva támadásokat? - tette fel a kérdést. Romulus Vulpescu szenátor megjegyezte: még tavaly figyelmeztetett, hogy Tőkés László polgárháborút szít az országban, de nem hallgattak rá. Gheorghe Dumitrascu szintén felszólalt, az ország függetlensége jegyében tiltakozott az ellen, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Csíkszeredán távoktatást kezdett. /Béres Katalin: A szenátusban "napirendi pont". Tőkés László, Gödöllő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./
1992. március 18.
Márc. 16-án a képviselőházi ülés a márc. 15-i ünneplés elleni tiltakozás jegyében telt el. Ion Gavra, a Nemzeti Egységpárt képviselője márc. 15-e ünneplését "jelentős nemzetellenes megnyilatkozásnak" minősítette, mert szerinte az évforduló a románság számára genocídium volt. Szerinte törvényt kell hozni, hogy bizonyos zászlókat ne lehessen kitűzni. Petre Turlea, a Front képviselője azt állította, hogy a márc. 15-i ünnepségek lábbal tiporták a román nemzeti méltóságot. Turlea kijelentette, hogy 1848-49-ben a magyarok 40 ezer románt öltek meg és 200 falut semmisítettek meg. És most az 1848-as románellenes cselekedeteket dicsőítik. Turlea szerint napirendre kell tűzni az RMDSZ államellenes akcióinak kérdését és az RMDSZ-t törvényen kívül kell helyezni. Turlea felszólította a miniszterelnököt, hogy kettőzzék meg Hargita és Kovászna megyében a katonai állományt. /Béres Katalin: Képviselőházi felhívások. Ha március 15. ? akkor RMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./
1992. június 23.
Domokos Géza, az RMDSZ elnöke a vele készült beszélgetésben beszámolt a Demokratikus Konvenció üléséről. A Demokratikus Konvenció végrehajtó bizottsága ülésén a DK-ban részt vevő pártok vezetői voltak jelen, két-két képviselővel. Az RMDSZ-t Takács Csaba és ő képviselte. Corneliu Coposu, a végrehajtó bizottsága bejelentette, újabb pártok, alakulatok kérték felvételüket a Demokratikus Konvencióba /DK/. Elkészült a DK viselkedési kódexe is. /Béres Katalin: Beszélgetés Domokos Géza elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./
1992. július 22.
Az Audiovizuális Tanácsba nem került be egyetlen kisebbségi sem. Erről a kérdésről nyilatkozott az RMDSZ négy parlamenti képviselője. Kozsokár Gábor szenátusi alelnök emlékeztetett: több tárgyalást folytattak, kaptak ígértet, de csalódniuk kellett. A jövőben alaposabban ki kell kötni a feltételeket, hogy mi a garancia az ígéret betartására, mondta. Borbély László, az RMDSZ képviselőházi frakciójának alelnöke azt részletezte, hogy igyekeztek mindent megtenni, majd azzal zárta: ez már lezárt ügy. Megsértették az alkotmányos jogokat. Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke kifejtette: az Audiovizuális Tanáccsal kapcsolatos kudarc azt mutatja: ha más megoldás nincs, a politikai egyezkedések hozhatnak eredményt. Markó kiállt amellett, hogy külön kisebbségi audiovizuális tanácsot kell létrehozni. Szőcs Géza helytelenítette, hogy az RMDSZ bizonyos parlamenti tagjai megkötötték ezt az egyezséget. Ezt mindenekelőtt erkölcsi szempontból tartja veszedelmeseknek. "Véleményem szerint nekünk eleve tilos alkudoznunk és egyezkednünk a Fronttal", hangsúlyozta Szőcs Géza. "Vannak közöttünk úgynevezett reálpolitikusok, akik a tisztán erkölcsi és elvi szempontokat készek mindenkor alárendelni egyfajta haszonelvűségnek, vagyis előnyben részesíteni a moralitással szemben a realitást." A jelenlegi politikai viszonyok nem teszik lehetővé, hogy egy magyar is legyen az országos tanácsban. Ha ez így van, "akkor miért küzdünk mi kétes erkölcsiségű módszerekkel" - kérdezte Szőcs Géza. - Kiderült, hogy az előző héten folytak az egyezkedő tárgyalások, de erről az alkudozásról nem tájékoztatták Szőcs Gézát. /Béres Katalin: "Nehéz fiúk" és a még nehezebbek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./
1993. január 29.
Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke nyilatkozott a nemzetközi jogrendszer kisebbségekkel kapcsolatos hatóköréről. Felvázolta a múltat, a bécsi szakértői utókonferencia, ezt követően Koppenhágában és Genfben a szakértői értekezleten eredmények születtek a kisebbségekkel kapcsolatos nemzetközi normákban. Az ENSZ Genfben működő szervezete, az emberjogi bizottság a kisebbségi kérdésekkel is tud foglalkozni. Az EBEÉ keretein belül kineveztek 1992. decemberében egy kisebbségi főbiztost Van der Stoel személyében. Az Európa Tanácsban foglalkoznak a kisebbségi normarendszerrel, ennek eredménye a Nyelvi Charta, amelyet már tíz ország aláírt. Az a tendencia, hogy a nemzetközi dokumentumok kötelező érvényű normákká váljanak. A német-román alapszerződésben például szerepel, hogy az EBEÉ-dokumentumok kisebbségi vonatkozásait magukra nézve kötelezőnek tartják. - Az RMDSZ kongresszusa után kiérleltebb szervezettségi szintre jutott el. Az RMDSZ erős politikai támogatottsága, "a választások során megmutatkozó egymilliós nagyságrendű szavazat is azt bizonyítja, hogy a romániai magyarság " politikai entitás is. Erő, amely létezni akar és amely természetesen együtt akar működni az ország más népeivel. Ehhez viszont alkotmányos keretek szükségesek." Természetesnek tartja, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzeti közösségekkel tartsa a kapcsolatot, ugyanakkor értelemszerűen az illető kormányokkal is. "A kormányzati kapcsolatokat arra kívánjuk felhasználni, hogy ezzel a magyar nemzeti közösségek helyzete javuljon." Az RMDSZ, a romániai magyarság legitim képviselője az európai normák között keresi a megoldási lehetőségeket, partnere kell, hogy legyen a román kormányzatnak. Föltétlenül szükséges, hogy ez a dialógus érdemi szinten történjék. /Béres Katalin: A térségbeli feszültségek méregfoga a megoldatlan kisebbségi helyzet. Vendégünk Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. = Orient Expressz (Bukarest). jan. 29./
1993. április 23.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke márciusban egy hetet töltött Párizsban. Költőként, a Látó szerkesztőjeként kapott meghívást a párizsi könyvszalonba. Politikai tárgyalásokat folytatott. Úgy látta, hogy francia beszélgetőtársai már tudatban vannak annak, hogy Kelet-Európában a kisebbségi kérdés biztonsági kérdés. /Béres Katalin: Beszélgetés Markó Béla szövetségi elnökkel párizsi tapasztalatairól. = Orient Expressz (Bukarest), ápr. 23./
1993. április 30.
Ápr. 30-án tárgyalta Bukarestben a Legfelsőbb Bíróság Cseresznyés Pál fellebbezését, akit a marosvásárhelyi törvényszék minősített emberölési kísérlet vádjával 10 év börtönre ítélt. - Frunda György, Cseresznyés Pál védője hangsúlyozta, ez politikai per, a 45 oldalas vádiratból 30 a marosvásárhelyi eseményekről szól, melyben - szemben a Helsinki Bizottság jelentésével -, a magyarságot kiáltja ki egyedüli bűnösnek. A marosvásárhelyi bíróságok elfogultak: az elítéltek közöl mindössze két román szerepel /másfél éves felfüggesztett szabadságvesztéssel/, de 44 magyar és cigány. Cseresznyés Pál elismerte, hogy belerúgott Mihaila Cofariuba, de ez nem emberölési kísérlet. A vádlott elmondta, hogy letartóztatása idején és később is, a börtönben többször megverték, aludni sem hagyták. Cseresznyés ügyvédje kérte, hogy a verést akadályozzák meg. A fellebbezés ügyében máj. 17-én hoznak ítéletet. Frunda György felmentő ítéletet kért. Amennyiben ez nem következik be, nemzetközi fórumokhoz fordulnak, mondta. /Demeter J. Ildikó: Mérlegen a Cseresznyés-per. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./ Az ápr. 30-i tárgyaláson bevonult az ítélőtanács: Antonie Pandrea elnök, Silvia Marica és Gheorghe Toader bírák. Az ügyész Bonini. Frunda György kérte a bíróságot, hogy védencével magyarul beszélhessen, de ezt nem engedélyezték. Frunda György védőbeszédében cáfolta a vádiratban foglaltakat. Akkor három autóbusz érkezett félrevezetett emberekkel, akik megtámadták az RMDSZ székházát. Ha a szervezők nem bujtatják fel a vidékről beáramló embereket, nem került volna sor összecsapásra. Maga Mihaila Cofariu is bevallotta, a román pópa figyelmeztette őket, a magyarok elfoglalták Marosvásárhelyt és uralmuk alá akarják keríteni Erdélyt. Sütő András támadóját másfél évre ítélték, Cseresznyés Pál egy rúgásért 10 esztendőre. Egy ütés nem meríti ki a minősített emberölés kísérletének vádját. A közerkölcs elleni vétség pedig nevetséges vád, amikor összecsapás történt. Megdöbbentő volt a sértett Cofariu ügyvédjének állítása: hangversenyre érkeztek a görgényvölgyi románok. /!/ Cseresznyés Pál elmondta, hogy a előzetes letartóztatása idején és a börtönben súlyosan bántalmazták a börtönőrök és cellatársai is. Nem hagyták pihenni, éjszaka is felzavarták és megverték. A tárgyalás után Frunda György kijelentette, ha a határozat nem lesz pozitív, akkor Cseresznyés ügyét újból szóbahozza az Európa Tanács jogi bizottságában. /Béres Katalin: Románia Dreyfus-pöre? = Orient Expressz (Bukarest), máj. 7./ Előzmény: 1991. jan. 18-án tartóztatták le, 1992. júl. 7-én a Maros Megyei Törvényszék 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./
